Meló sok

Nagyon jól vagyok most már, csak ha valaki aggódott volna, őket szeretném megnyugtatni. Simán ott hagyom az asztalomon a megírandó ajánlatot, ha nem azonnal kell és elmegyek kávézni pl. beszélgetek a többiekkel és nem egyből rohanok a helyemre.

A kolléganőimmel is nagyon jól megvagyok, ezt pedig az bizonyítja, hogy szombaton J.-vel (meg két barátnőjével) és É-vel a JAM-ben éjféltől 4-ig, majd J-nél aludtunk mindannyian és reggel jöttem haza.

Nagyon jó volt :))

Meló 2.

Na ott tartottunk, hogy beérek nagy nehezen.

Meló van dögivel. Hivatalosan van 5 "lány" a cégnél, akiből egy (É) dolgozik a főnök keze alá, minden apró cseprő dologgal, árlistákat is ő csinálta szegény januárban 4 hós ottléte után... Aztán van egy másik lány, Zs, aki előttem egy évvel ment el szülni így egy évvel előbb is jött vissza, őt még én tanítottam be, főleg fordítgat meg besegít, ha a többiek nem bírják az iramot és ő is iktatja a bejövőket.

Aztán vagyunk mi, M, J és én. A műszaki osztály keze alá dolgozunk, tovább iktatjuk a bejövőt, megkeressük az előzményeket, megírjuk az ajánlatot, amit persze nekünk kell kitalálni a német ill. angol bejövőkből, árat szorozni (ahány cég annyiféle módon), visszavezetni az összetartozó doksikat, figyelni, hogy ellenőrizzék, aláírják (mind más ember, akinek újra el kell mesélni a történetet és a "hogyan készült"-et, majd elküldeni az ajánlatot, lefűzni, hogy később aztán úgyse találjuk meg ott ahol keressük és ahova való :D

Ez a "rendszer" van most megbolondítva azzal, hogy mikor én jöttem, akkor szétzúzták a műszaki osztály eddig szépen működő rendjét azzal, hogy 3 embert másik szobába tettek.

Tudni kell, hogy régen is volt 3 ember abban a szobában, csak másik 3, persze másik titkárnővel, most M, eddig J volt külön két műszakissal. Ők jól összeszoktak, majd kb. egy hónapig együtt volt az egész brancs, egyik jobban imádta a helyzetet mint a másik, mind a 8 embert belevéve :D

Na mikor jöttem, ezt az állapotot szüntették meg azzal, hogy az új 3 emberes összeállítás újra kiköltözött, de persze a doksik még szanaszét és összevissza vannak, mindent keresünk, senki nem tud semmit, hogy most ki és hol fogja tárolni, egyben legyen, vagy azoké külön stb... szóval még van minek letisztulni.

Az első "nyugis" (hehe) hét után nehezítve kezdtem ma, mert a lány, J, akivel egy osztályon vagyok, lásd műszaki, két nap szabin van, a helyettesítő Zs pedig 10-re jött be. Úgyhogy első 3 órám azzal telt, hogy felgyűlt az egész napi melóm, iktattam, kerestem, írtam, fűztem, küldtem, aztán kezdtem elölről és mindenbe csak belekapva haladtam, mert mindig megszakítanak valamivel, ezt javítsd ki, ide csatolj mellékletet, ezt vidd oda stb.

Na és akkor most ilyen körülmények között próbáljak meg elmenni reggelizni, teát főzni, kávét csinálni, urambocsá ebédelni :) Na jó, tudom, muszáj ezeket is, hogy ne forduljak le a székről, de szeretem befejezni amit elkezdek és nem szeretek sok melót ott hagyni, ha nem kötelező. Főleg nem másnapra, de így is ott maradt most 2 ajánlat megírásra várva.

Van kérdés, nincs kérdés? :)

Meló

Na egy pár sort azért írok, hogy mi újság :)

Első körben fáradt vagyok, agyilag meg testileg, hazafelé simán elaludtam tegnap is a buszon :) ez már nálam azt jelenti, hogy végletekre vagyok járatva :) Na de majd megszokom.

Reggel először háromnegyed 6-kor keltem, de miután második nap volt 10 percem indulásig, így most már 6-kor kelek ki és 6.20-kor indulok itthonról. Minden óraműszerűen mehet, ha jól időzítek én és a bkv. 6.25-kor felszállok az egyik buszra, ami egy villamosmegállóra van innen visszafelé. Jó esetben jön a vili és nem kell gyalogolnom. Aztán a busszal megyek 4 megállót, ott átszállok a 6.32-kor jövő 33-asra és megyek vele az utsó előtti megállóig, ami ideálisan letesz 6.50-kor, még pár perc a cég és benn is vagyok 7-re simán.

Ott a bibi, ha lekésem a 6.32-est, akkor jön 10 perc múlva, amivel már elkések, de volt már úgy is, hogy a még utánival mentem el, akkor már negyed 8-ra érek be, ez már nagyon necces.

Na nem mintha bárki is ott lenne, csak két fiúka van, egy árus és egy műszakis. Főnökség és többiek fél 8 előtt nem jelennek meg, de mivel kártyaleolvasós az ajtó, így mindenki tudja ki mikor jön és megy.

Na a többi részlet később, ha érdekel egyáltalán valakit. Most 10-et ütött már az óra és még nem készültem fel holnapra: ruha, kávé bekészít, stb....

Meló

Na elindul a zabszem. Ma voltam a főnökeimmel (végre mindkettővel) beszélni a jövőmről, a hogyan és miért és mennyiértről. Egész jól végződött úgy érzem, bár még mindig nem tudják hova fogok ülni és mit is fogok csinálni... de majdcsak kitalálják, ha már muszáj lesz :)

Papírozás csak első nap lesz, szerződésmódosítás stb.

Már teljesen be vagyok zsongva. Most is egy órát még pluszban simán eltrécseltem a kedvenc kolleginámmal (még én tanítottam be őt), hogy megtudjak pár hasznos infót a többiekről, meg a belső légkörről,a hogy minden találkozásunkkor ki szoktam kérdezni, hogy ne kelljen mindent első nap megtudnom és fel tudjak készülni, amennyire fel lehet. Az ő szemszögéből már sok emberről tudok ítéletet mondani és tudom, hogy melyiknél mire kell vigyázni. Kb. 6-8 ember új, akiket meg kell ismernem mind munkaszempontból mind emberszempontból és a nevüket se ártana megtanulni :D

Aztán jön a sok új termék, amikkel azóta bővült a cég palettája (5,5 év azért sok idő....)

Ha ez még nem lenne elég... kiderült, hogy 1-2 hónapon belül elkezdjük tesztelni az új programot (mikor elmentem csinálták a mostani verziót, még én is töltöttem fel adatokat, most kezdhetek egy újat megtanulni :). Az euro világba is bele kell rázódnom, eddig nem volt vele dolgom, most meg már mindent át kell számolni, kerekítés, stb. kétpercenként más árak az árfolyamnak megfelelően... áh :)

De már várom, kihívás, és szeretnék tüchtig-tiptop titkárnőcske lenni, aki mindent és mindenkinek megcsinál, tud és akar és jól is csinálja, remélem így is lesz :)

Még előrelépési lehetőséget is elhúztak előttem, ha műszaki irányba elmegyek, akkor vihetek egy terméket és kilépek a titkárnő státuszból, legalábbis így fogalmaznám meg, amivel akár dupláját is kereshetem egy sima titkárnőnek... mert megtudtam, hogy a mostani "lányok" (értsd titkárnők, 4 van a cégnél) nem éppen szeretnének felelősséget vállalni jól elvannak az ajánlatírással és egyéb háttérfeladatokkal. Elvileg én is elvagyok, de ha ez kell, hogy fejlődjek, hát belevágok. Nagy falat lesz, de meg akarom csinálni, mégis diplomás vagyok, meg kétgyerekes anya, bár ez nem tartozik ide :) Csak annyiban, hogy most már nem tudok órákat túlórázni, mert várnak a gyerekek az oviban... max. előbb megyek be és nem alszom, hurrá :D

Mindezt csak azért írtam le, hogy tudjak majd mit visszaolvasni 1 hónap múlva, mikor már bőven a sűrűjében szenvedek :D

Reload

Most már nem akarok gyorsírni megtanulni :) Inkább a jelbeszéd lenne még hasznosabb, hátha egyszer összefutok eggyel, akivel jó lenne tudni beszélgetni. Erről jut eszembe, voltatok már a Láthatatlan kiállításon? Mindenképpen ajánlom!!! A vacsorára is jó lenne eljutni, de még nem sikerült megszerveznem barinőimmel :)

Inkább a különböző kultúrák érdekelnek, főleg, miután elolvastam Fejős Éva: Bankok, tranzit könyvét, amit anyóstól kaptam karácsonyra :)

Szeretnék én is így elvonulni valahova és keresővé válni. :)

Tervek, tények

A héten csak úgy vagyok itthon, néha már lelkiismeret-furdalásom is van, hogy nem csinálok semmi hasznosat, pár mosáson, takarításon kívül, hanem élvezem a szabadságot, amíg még van, nem váltom meg a világot, nem tanulok semmit, nem gyakorlok, nem tervezgetek, nem készülök a karácsonyra.

De persze ez így ebben a formában nem igaz, mindent meg tudok magyarázni :)

Karácsonyi ajándékokhoz már csak egy kis pótkör vásárlás szükséges, és kész leszünk. 90% már megvan. Excelben leírva, hogy később is tudjuk, ahogy minden évben csináljuk. Legalább tudjuk mit kaptunk és mit adtunk az előző években :)
Az ablakon ott a karácsonyi üvegfestés (eltéve tavalyról), elseje óta az ajtódísz is fenn (ugyancsak tavalyi), adventi az asztalon (ha nem is nagy szám, de a miénk :) Gyerekeknek saját adventi naptárat csináltam, ami nagyon jól sikerült, minden nap örülnek neki és várják a másnapot, hogy nyithassák.

Gyakorolni kéne, meg tanulni. Amit most tervbe vettem, az a gyorsírás. Meg lehet azt tanulni itthon autodidakta módon?? Ha tudja valaki hogyan, szóljon!

Angolt meg simán csinálni kéne, de még nem vitt rá a lélek és a kényszer. Motivációm épp nem sok van.

Tervezni meg gondolkodni kéne még nagyon, főleg a cégemhez visszamenős életemről és az ott használható tudásanyagom mibenlétéről, hogy hasznos tagja lehessek a társadalomnak :)

Lovaglás, torok

Azóta voltam egy futószáron, ami egész jól sikerült, bár nem mondom, hogy nagyon irányítottam a lovat, inkább az oktató szavára indult el, mint az én oldalba rúgásomra :) de a végén talán már hallgatott is rám, úgy fél óra után, az is valami.

Aztán kimaradt most két alkalom is, mivel ilyen ronda esős idő volt múlthét szerdán is. Ma pedig elvileg mehettem volna, de olyan torokfájással keltem, hogy inkább itthon maradtam és kúráltam magam egész délelőtt, még aludtam is, mert a szemem is ég. A torkom azóta is töretlenül fáj, de legalább már meg bírok szólalni.

Írnék én sok mindent, főleg akkor, mikor nem vagyok gép előtt. Mert mire ide jutok, már nem is fontos annyira semmi, hogy leírjam, hiszen főleg magamnak írom, de rájöttem, hogy sose olvasom újra a blogomat, akkor meg minek? :) Hogy kiírjam magamból? Ahhoz megrágom elégszer fejben, hogy már ne kelljen leírnom.

Azért egy kis ízelítő a fejem tartalmából, akit érdekel.

Az itt leírt lovaglás óta már kettő is volt, hiszen igyekszem hetente járni. A régebbi még egész jó volt, de nem volt az a felemelő érzés pályán lenni, "osztály"-ban, mint az ember gondolná. Pedig csak hárman voltunk, de ők már régebb óta járnak és vágtáznak is. Ilyenkor én ellentétes irányban sétáltattam a lovat, nehogy elinduljon. Ez elég uncsi volt. A másik rossz benne, hogy azt hiszik, már mindent tudunk, hiszen idáig eljutottunk (futószár után a következő lépés az osztály). De kiderül, hogy a két oktató, aki váltogatja egymást mindig mást mond el és mást felejt el megtanítani, így egy csomó mindent még nem is tudok és nem is hallottam róla, de azért elvárják, hogy tudjam... na ez nekem enyhén borzolja az igazságérzetemet és így már rossz kedvem lesz tőle.

Ez az óra egy nagyobb körben, de sima körben mászkálás volt, persze váltott ügetéssel vegyítve, meg mindenféle kunsztokkal, kis kör, átváltás, iskola, lépésgyorsítás, lépéslassítás. Persze már mindent tudnom kéne... ha nem, akkor jegyezzem meg azt a 8 dolgot mindegyiknél, amire figyelni kell egy elmondás után és csináljam is meg egyből, na persze...

Erre már csak a szerdai óra tett rá, mikor 4-en voltunk az osztályban és mivel sáros volt a pálya, bár gyönyörű napos idő lett aznapra, így terepre mentünk. Namármost senki nem mondta mit hogy kéne csinálni, csak a sorrendet közölték. Oktató elöl ment lovon, két fiú utána, két lány hátul, én voltam az utolsó. Irány az erdő... a Kamara-. Turista út, hegyes völgyes pálya, fák között stb.

Kaptam egy kölcsön pálcát, mert pályára már az is köll. Az első bajnál simán el is hagytam, mert franc se foglalkozik vele, mikor a ló úgy veszi be a kanyart, hogy engem nem számol a hátára. Végeredmény, hogy jobb térdem enyhén szólva is telibe találta az egyik bazinagy fát. Én visítok egyet, örülök, hogy fenn maradok a lovon, rám se tojik senki. 10 lépés után jöttem rá, hogy mintha már nem lenne a pálca a kezemben. Sebaj, övék, engem nem zavar, mint megtudtam őket se.

Aztán ügetés, örülök, hogy lépést tartok velük, két fiú és oktató csaj robog elöl, előttem lévő lány lova nem akar engedelmeskedni, lassan cammog, én utolérem, enyém lelassít, egy év, mire újra ügetésre bírom. Így megyünk majd' egy órát! Közben kétszer is majdnem leugrottam a nyeregből, kis híja volt, hogy nem pottyantam le ügetés közben. A végén már parázva vártam, hogy érjünk már be, le akarok szállni....

Na ilyen órát nem akarok többet. Oktatóban annyi maradt meg az egészből, hogy a lányok mindig lemaradtak, így nem ügethettünk többet és hogy hallott egy ááá-t, hátranézett, nem hagytam el a lovam, nincs gond.... ááááh.

Szerdán mentem volna megint pályára, de felhívtam őket, hogy maradjunk a futószárnál, ott legalább foglalkoznak velem és csak velem. 

Sajna az eheti lovaglásom elmaradt, mert két napig zuhogott az eső... pedig már felszerelkeztem lovagló cuccal is, kobak, nadrág, mellény, pulcsi, kesztyű, már csak használni kéne...

A lovaglás pedig nagyon tetszik, ezért is izgultam rá ennyire a témára :)

A múltkori alkalmon már eljutottam addig, hogy élveztem magát a lovon ülést, igyekeztem nem csak a 8 dologra koncentrálni, amire kell miközben ülök a lovon.. macerás, de megéri :)

6 futószáras alkalom után eljutottam oda, hogy oktatóm azt mondta, ez már az utolsó utáni alkalom, már mehetek pályára, ami azt jelenti, hogy picit többet lovagolok és többen vagyunk, mint egy kis osztály, 4-5 lovas megy egy nagy körben, ügetés stb. feladatok vannak, ló megfordítás, kis körre késztetés, szóval sok mindent tudok már és sok mindent még nem, de már fenyeget a vágtázás lehetőségével is, úgyhogy össze kell szednem magam.

Pedig még nem nagyon megy a fel és leszállás, de legalább már rajta egész tűrhetően ülök és jól ügetek :)

Írok majd nemsoká lovaglásról, színházról élménybeszámolót, csak még van pár dolgom mindenfelé.